március 29 at 10:46 am (Címlap, Közélet)
Búcsú
Mint bizonyára észrevette a kedves olvasóközönség. A Traktákban nem jelennek meg újabb cikkek, s valószínűleg nem is fognak.
A munka megállt, az újság megdermedt az időben.
Lehet, hogy sokan fájlalják, vagy hiányérzetük támad, vagy már el is felejtették, esetleg fellélegeztek boldogan, hogy végre véget ért egy történtet. Ám akármelyik is az igaz, sajnos valóban ez a helyzet. Találgatni nem érdemes, miért. Mi sem kerülhettük el a sorsunkat, a dac is erodál, minden akarat megroppan egyszer. Az Ötbányáról rendelt nyomdagépek sosem érkeztek meg szerkesztőségünkbe, s most már azt is tudjuk miért.
Hiányukban még folyhatna újságírás, ám a főszerkesztő, Alexei nélkül nem lenne az igazi. Így azt hiszem itt az ideje, hogy a szerkesztők nevében megköszönjem a sok-sok támogatást, s további jó játékot kívánjak. Ez tehát a végszó, s bár Myrnin Voineor kollegina erősen fogadkozott, hogy kezébe veszi az irányítást… Nos, ezt később majd úgyis megteheti, ha tényleg úgy kívánja, vagy akarja. Magam, addig is elfújom a gyertyát.
Nyugodalmas jó éjszakát.
Svetlana
18 hozzászólás
március 11 at 10:33 am (Közélet)
Tegnap esti órákban zajlott le a szertartás, amely a megboldogult Calan Invictus herceget végső nyugalomra helyezte. A városháza belső udvarán felállított ravatalnál gyűltek össze a meghívott nemesek s a látogatók, hogy aztán innen egyszerre meginduljon a menet a templom felé. Bár magán a szertartáson nem sok nemes jelent meg, inkább csak a szűk arisztokrata réteg, köztük Marcus Invictus herceg, Smer dy Ria hercegnő s Noah Slashar báró.
Az Éjtemplom komor falai között Kara ben Nemzi nádor mondott beszédet, melyben méltatta főként a város virágzását, az igazságszolgáltatás bevezetését az átgondolt gazdaság, városfejlesztés kialakulását, sőt még a „másik oldalról” is megemlékezett. Végül tisztelegve bocsátották végső nyughelyére az államférfi testét.
” Történelmi kort éltünk és egy történelmi fejezet lezárult. Új aranykor köszöntött Távolrévre és egy új virágkor kezdődjön most. Ha szomorú is a szívünk és hiányzik e két nemes lélek, közöttünk marad a művök, az álmuk, ami továbbél. Egy új, erős és egységes Távolrév. Bennünk és gyermekeikben, akik művöket továbbviszik. „ Kara ben Nemzi
Eme szavakkal zárom én is megemlékezésemet, nyugodalmas túlvilágot kívánva.
M.V.
29 hozzászólás
március 9 at 5:45 pm (Közélet)
Az elmúlt napokban a Királyi Gárda lovas futárai gyászos hírt vittek Távolrév nevesebb klánjainak, nemesi házainak.
A levelet Kara ben Nemzi herceg, a Nádor írta alá, és Calan Invictus halálhíréről számolt be.
De álljanak itt az ő szavai:
„Mint nádornak és a régenstanács tagjának, nekem jutott a szomorú kötelesség, hogy megrendülten tudassam, az újabb idők egyik legjelentősebb államférfija, Távolrév helytartója, a Constantinus rend alapító lovagja, Alencon hercege, Calan Invictus megtért őseihez.
Bár élete utolsó napjaiban visszavonultságban élt és a helytartóságról is lemondott, mégis úgy illik, hogy méltó búcsút vegyünk tőle. Ravatalozása és temetésére e hét hatodik napján //március 10. szombat// kerül sor.
Déltől a Városházán lesz felravatalozva a dicső emlékű férfi, itt vehetnek tőle búcsút hívei, tisztelői, ellenfelei s minden távolrévi polgár. Este 18 órakor indul a halottas menet az Éjtemplomba, ahol zárt körben az Invictus kriptában helyezik örök nyugalomra Távolrév jelentős egyházainak papjai.”
Fea Invictus után elhunyt hát az Invictus ház egy újabb reménysége, aki feltámaszthatta volna a királyságot Távolrévben. Halála után egy régenstanács vette át a város vezetését mindaddig, amíg utódjául kijelölt örököse el nem éri azt a kort, hogy átvegye a Helytartói hivatalt.
Most ne foglalkozzunk azokkal a hangokkal, amelyek megkérdőjelezik a Helytartói hivatal örökölhetőségét, hanem gyászoljuk ezt a nagyszerű államférfit, aki – bár voltak hibái – hosszú idő óta először viszonylagos stabilitást hozott Távolrév életébe, és összekovácsolta az ott élő klánokat.
7 hozzászólás
