Segítők

Mindenki fél valamitől. Mindenkinek a szívében ott van a bánat. Mindenki gyászolt már valaha valakit. Mindenki tudja, hogy ez milyen szörnyű. Én a poklok poklát jártam meg…
Üdvözletem! A nevem Tellara Antis. Voltam én már sok minden: tolvaj, színész, bohém, majd feleség. Bizony feleség voltam, mert megtaláltam azt a férfit, akit szeretek, becsülök, és aki mellett le tudom élni életemet. 1 teljes évig éltünk együtt, boldogságban, nagy szeretetben. Ám jöttek az orkok…
A férjem egy rendfenntartó klán (szükségtelen megnevezni) tagja volt. Kötelességének érezte, hogy harcolni menjen. Végül ez lett a veszte…
Nem bírtam elviselni a férjem elvesztését. Ő volt az egyetlen személy, aki számomra valamit is jelentett, az édesanyámon kívül. Ő volt… A mindenem…
A gyászba majdnem belepusztultam. Nem ettem, nem ittam, nem foglalkoztam semmivel, csak imádkoztam és jártam a város utcáit, és ahol tudtam, segítettem. Alamizsnát adtam a koldusoknak, segítettem a betegeken. Lassan legyengültem. Nem volt már erőm… A Halál szele megcsapott. Nagy fájdalmamban szinte már magam vetettem véget az életemnek, ám ekkor… Álmodtam. Talán az éhségtől és a szomjúságtól. Talán lázálom volt… De ez alapján jutottam elhatározásra:
Néhány embert láttam a régi kúriánkon. Segítettek nekem, beszélgettek velem álmomban, próbáltak megnyugtatni. Megetettek, megitattak, megmosdattak. S amikor visszatért belém az Élet, felébredtem…
Még volt elég erő bennem, hogy segítsek magamon. Ettem, ittam, fürödtem. Újra visszatér belém az Élet (és most már nem csak álmomban).
Elhatároztam hát, hogy létrehozok egy közösséget, egy csoportot, akik visszahúzódnak Távolrév életétől, politikájától az Árnyas Erdőbe és csak arra szentelik életüket, hogy… Segítsenek. Nemtől, fajtól és klánbeli megkülönböztetés nélkül, mindenkin segíteni. És közben elmélkedni az Életről. Hogy mi miért is vagyunk? Mit kell tennünk? Van-e még jövője Távolrévnek és a Mindenségnek?
Segíteni akarok. De egyedül nem megy… Ha Te is segíteni akarsz, gyere az Árnyas Erdő legszélére. Onnan már tudni fogod, hogy hogyan tovább…
Segíteni akarunk. Segítők leszünk hát…

Tellara Antis

//Üdv!

A Segítők nem egy klán, hanem egy kisebb csoport lenne, amolyan remetéket összekovácsoló közösség (bár nem lesz étel és italmegvonás, a társasági életbe nem lépünk be nyíltan*).
Akit érdekel a dolog, írjon üzenetet, karakterét pedig írja be az Árnyas Erdőbe.

*Nem baj, ha hírnévnél társasági élet is van. Nekem is az van :P //

Hol volt, hol nem volt egy vers- és novellaíró pályázat

Vége tért Wotan ava Senrod által rendezett versenynek.

Az öreg művészetkedvelő öregúr így írt versenyéről:

“Nos hát gyermekeim, annak az ideje is elérkezett hát, hogy városszerte szétkürtöljem azoknak a nevét kik versenyemen helyezést értek el. Sokan várták már ezt a pillanatot és én sajnos sokáig megvárakoztattam a versenyzőket, de végre ennek az ideje is eljött. Nos olvassák hát azok, akik neveztek, és örüljenek, hogy ha látták nevüket, klánjaik pedig legyenek rájuk büszkék, hisz manapság nem mindenkiben leledzik írói tehetség. Az arany jutalom és a többi díj pedig hamarosan megérkezik oda, ahova kell, várjátok ki hát türelemmel.
Köszönöm mindazoknak kik neveztek a versenyre öröm volt minden művet olvasni. Remélem még életem során ezernyi ilyen verset és novellát olvashatók majd még tőletek, mint ezek. De íme hát azoknak a tehetséges íróknak és költőknek a nevei kik elértek helyezést:

Versek
Élet az Alvárosban
1. Liandor Yterion (Hollók Testvérisége)

Ötbánya második ostroma
1. Anatia (Törött Hárfás Ház)
2. Trubadur Zeldorf (Fény ösvénye klán)
3. Dumalir Khaaldar (Khaaldar Ház)

Novellák:
Újjáépülés
1. Corando da Mitho (Hollók Testvérisége)

Ötbánya második ostroma
1. Morg kar Genai (Acéllobogók)
2. Damalir Khaaldar (Khaaldar Ház)”

Örüljünk hát együtt a győzteseknek…

Hol vannak kik vigyázzák városunk békéjét?

Ma, az irodába lépve a következő levél várt az asztalomon, elolvsatam, s azonnal tudtam, hogy ezt meg kell osszam a Nagyérdeművel.

Arabell

Tovább ehhez a bejegyzéshez »

A Törött Hárfás Ház elégikus hajnala

Jó ideje már, hogy megalapult a Törött Hárfás Ház, melyet a kezdetekben Sybille bárónő neve fémjelzett. Lapunk szüneteltetése nem tette lehetővé, hogy közöljük mély gyászunkat a művésznő halála miatt. Sokat tett Távolrév művészetéért és annak fellendítéséért. Elég, ha csak a Díva versenyt és gyönyörű dalait említem meg. A Nemesi Ház megalapult, habár maga, Sybille ezt már nem élhette meg. Alábbi riportomat a klán mostani, legújabb vezérével készítettem. Főként a klán jövőjére és a Sybilléhez fűződő kapcsolatára voltam kíváncsi.

Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Kellemes beszélgetés a Távolrévi Egyetemről

 Nem is oly rég kerestem fel levélben egy lányt. Nevezetesen a Távolrévi Egyetem hallgatóját, Lea Deart. Hogy miért pont őt, magam sem tudom. Ám mindenképpen egy diákkal szerettem volna beszélni, hogy ne csak a hivatalos, unásig hallott történeteket ismételjük. Egy, a Piactérhez közeli fogadó egyik asztalánál ültünk össze, s amíg Lea teáját szürcsölgette, és én reggeli kávéadagomat és egy apró süteményt fogyasztottam, elbeszélgettünk az Egyetemről.  Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Gnóm műhely

Mióta lapunk újra megnyitotta szerkesztőségét, csak úgy özönlenek a levelek! Köszönet hűséges olvasóinknak! Íme a legújabb, melyet Tia bani Coren küldött, alapítás alatt lévő klánjával kapcsolatban! És igen, ez a reklám helye (is)… Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Ládák és Fegyverek napja a Dög-zugban

  “Üdvözletem!

Először is, sok sikert kívánok a Traktákhoz, örömmel láttam, hogy újraindult!

Másodszor, tegnap volt egy kellemes játék a Törött Flaskában. Eddig a Trakták szinte minden VSz akcióról közölt rövidebb-hosszabb híreket. Lehet nem ártana egy újabb tudósítás, nem? :)

Szép napot!”

A minap kaptam eme levelet! Nos kérésedre, jó Uram! Csak most, csak Neked!

Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Védelmipénz, vagy emberrablás! Válasszatok!

A minap, mikor a szerkesztőségben tettem vettem, hogy ismét kényelmes körülmények között dolgozhassunk, meglátogattak.

Először nem hittem a szemenek, néhány riad szemű asszony lépett be. Egyikük kezében egy boríték volt, először nem értettem, hogy miért jöttek hozzám, ám, amikor átvettem a borítékot és elolvastam a remegős betűkkel írt, csupa tintapaca levelet rájöttem.

Mert félnek egyedül az utcán… Hogy miért? Nos ez a következő levélből kiderül.. Tovább ehhez a bejegyzéshez »