T (r) Akták

Jó ideje már, hogy megalapult a Törött Hárfás Ház, melyet a kezdetekben Sybille bárónő neve fémjelzett. Lapunk szüneteltetése nem tette lehetővé, hogy közöljük mély gyászunkat a művésznő halála miatt. Sokat tett Távolrév művészetéért és annak fellendítéséért. Elég, ha csak a Díva versenyt és gyönyörű dalait említem meg. A Nemesi Ház megalapult, habár maga, Sybille ezt már nem élhette meg. Alábbi riportomat a klán mostani, legújabb vezérével készítettem. Főként a klán jövőjére és a Sybilléhez fűződő kapcsolatára voltam kíváncsi.

tik – Üdvözlöm, kedves Amira! Köszönöm, hogy elfáradt ide ezen az esős délutánon!

Amira – Üdvözlet! Nem tesz semmit, számomra a megtiszteltetés.

tik – Törött Hárfás Ház. Ezért vagyunk ugye itt. Mondana olvasóinknak egy-két szót elöljáróban a klánról?

Amira – Természetesen… Alapítónk, a sokak által ismert Sybille bárónő a célból alapította meg ezt a klánt, hogy legyen egy Ház Távolrév városában, amely felkarolja a művészeteket, és céljául tűzi ki ezek védelmezését, ápolását és terjesztését. Sajnálatos módon, Alapítónk eltávozásával Nemesi Házunk nemes nélkül maradt, de a céljai a mai napig azonosak. Az ő szellemére épül az egész, az ő személye az, ami táplálja a célt, és én is, akárcsak a többiek, igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy ez így is maradjon.

tik – És mitől „nemesi” a Ház, ha szabad kérdeznem?

Amira – Ahogy Sybille az Alapító okiratban megfogalmazta „Legyen Házam oly nemesi ház, melyben csak egy nemes van, de belül minden tagja az…”. Tehát bátran mondhatjuk, hogy az ő személye teszi azzá. Nem keverendő ez a cím a nemesi családdal…

tik – Szóval csak játék a szavakkal. Értem. Művészet. Voltak már klánközi kezdeményezések, csoportok, amik felkarolták ezt. Miben más a Törött Hárfás Ház?

Amira – Ezt a feltételezését kénytelen vagyok visszautasítani. Valóban van sok művészettel foglalkozó klán, és ugyancsak sok nemesi ház Távolrév városában, azonban egyről se tudok, amely egyesítené mindezt magában. De végül is, megkérdezheti bármelyik vezértől, hogy miben különbözik a klánja a többitől, úgy se fog tudni pontosan válaszolni, hiszen minden klán annyira sokrétű, annyira más arca tud lenni még a hasonlóknak is… Egyik sem mondható „tucatárunak”. Sokan azonban ezért jönnek hozzánk, mert legyen valaki harcos vagy művész, amennyiben a művészet szolgálatában áll, Alapítónk elvei szerint ugyanolyan megbecsülést érdemel, és nálunk rendszerint meg is kapja.

tik – Határozott véleményem, hogy sok klán nagyon hasonló… a különbségek elhanyagolhatóak. De ne kanyarodjunk el ennyire a témától! Akkor tehát lehet valaki művész, harcos vagy pék, a lényeg, hogy szolgálja a művészetet?

Amira – Kicsit tág ez a megközelítés, de majdnem. Vannak művészeink, akik az iparművészetben jártasak, szóval megfordul köztünk ács és szabó éppúgy, mint festő, szobrász vagy költő. És mivel a művészek igen jelentős hányada nem ért a fegyverekhez, szükségünk van harcosokra és varázslókra, akik védelmezik őket, ha esetleg a szükség úgy kívánja.

tik – Mit tett eddig a klán Távolrév művészeti életért?

Amira – Sajnálatos módon Alapítónk halála óta jobbára visszavonultan élünk, de én tervezem, hogy most már megmutatjuk magunkat újra Távolrévnek. Azokban az időkben, amikor Sybille még élt, a Tivornyázóban folyt a Díva verseny, amit a hölgy elhalálozása szakított félbe… Azóta nem nagyon láthattak minket, meg kell valljam, bár jómagam ennek a történetnek csak a felét ismerem személyesen… Én jóval ezen események lezajlása után érkeztem a városba, szóval ezeket az eseményeket csak hírből ismerem, ahogy sajnálatos módon magát Sybille bárónőt is…

tik – Sokakkal egyetemben remélem, hogy a klán nem egy Sybille „emlékklán” lesz. Sok megnyilvánulásból ez érezhető.

Amira – Bizonyos mértékig pedig az, de ez így is van rendjén. Alapítónk örök tiszteletnek örvend köreinkben, és nem én akarok az lenni, aki ezt a virtust megtöri, mert én sem tisztelem őt kevésbé, mint a többiek. De ez csak az elveinket határozza meg. Persze sok műalkotás is irányul rá, magam is nem egy verset írtam az emlékére, de nem jelenti azt, hogy csak erre korlátozódik a tevékenységünk. A művészek érzésből alkotnak, ki tilthatná ugyan meg nekik, hogy állítsanak emlékművet annak, akit tisztelnek? Ezért van csak ez. Aki pedig azt hiszi, hogy a múltban élünk, téved.

tik – Reméljük, a múlt tényleg elmúlt lesz, ahogy mondta, s Sybille megmarad Sybillének, s nem többnek, nem kevesebbnek. Most, hogy Ön lett a vezér, miben fog változni a klán?

Amira – Ő bajosan lehetne több annál ami, legalább is a mi szemünkben… De hagyjuk ezt. Felesleges rá szavakat pazarolni, aki tudja, így is megérti… Ami pedig a vezérségemet illeti… Én igyekszem követni elődeim nyomvonalát, csak azt változtatom meg, amit feltétlenül szükségesnek ítélek, jelen esetben arra irányulnak törekvéseim, hogy sikerüljön kivinnünk a művészetet a kúria falain kívülre. Hogy ne csak magunknak alkossunk, hanem mások is lássák, mert Sybille teremtett egy méltó helyet a művészeteknek ebben a világban, és én úgy érzem, hogy az ő elmúlásával az esély még megmaradt.

tik – Konkrétan?

Amira – Egyelőre semmi konkrétum nem fogalmazódott meg bennem, de kérem ezt talán még korai is elvárni, hiszen igaz, hogy jó ideje vezetőségi tag vagyok, a vezér szerepét egy sajnálatos eset mivoltán nemrég kellett csak magamra öltsem… Azonban legnagyobb reményem abba vetem, hogy lesz olyan fogadó, illetve rendezvény, ahol szívesen veszik, ha pár dalnok személyében képviseljük magunkat. Az ilyesminek mindig van keletje.

tik – Az biztos. Tehát arra számíthatunk, hogy nyitni fog a klán. A most alapult Távolrévi Egyetem is képez művészeket. Konkurenciának tekintik az intézményt?

Amira – Egyáltalán nem. Sőt, volt már részünkről némi kezdeményezés feléjük. Szeretnék velük jó viszonyt kialakítani, elvégre sokkal többre megyünk mi is, és minden bizonnyal ők is, ha segítjük egymást. Ha igényük lesz rá, akár még művészeink közül lehet olyan is, aki a katedráikra léphet. Én ettől a lehetőségtől sem zárkózom el, de célomul se tűztem ki. Legyen az ő igényük szerint, nekem nincsenek elvárásaim velük szemben.

tik – Örömmel hallom, ilyen válaszra számítottam. Úgy tudom, hogy a Tulipános Renddel van egy közös tervük. Mesélne erről bővebben?

Amira – Nos igen, ez is egy olyan dolog, amibe még a férjem kezdett bele… reménykedem benne, hogy méltón tovább tudom vinni. Arra alapozva fog majd küldöttség indulni hozzájuk, hogy valamikor Alapítónk is közéjük tartozott. Reményeink szerint, ha szükséges lenne, segítenének a védelmünkben, de a legfontosabb érvünk saját elveinkre épül, miszerint majd – reménykedünk benne – hogy barátsággal fogják fogadni az egykori Várkapitányuk klánját. Elvégre sokkal hasznosabb egy jó baráti viszony, semmint egy érdekből táplálkozó… Közös terveink velük kisebb rendezvények lennének jobbára.

tik – Nem erre gondoltam. Pénzt is áldoztak a dologba. Felfrissítem az emlékezetét: Fehér Holló.

Amira – Nos, erről sajnálatos módon nem sok hírünk van, azért nem említettem fentebb… Mi egy az egyben a Tulipános Renden keresztül veszünk részt a tárgyalásokban, és ha jól tudom, az eredeti tulajdonos nem tudja a kívánt célokra hasznosítani az épületet. Ezért egyelőre erről tudtom szerint szünetelnek a tárgyalások köztünk és a Tulipános Rend között. Jómagam még nem tudtam felvenni velük a kapcsolatot, a férjemnek… pedig nem volt alkalma tájékoztatni ezekről a dolgokról… Mindenesetre a megegyezés szerint egyetlen teremről van szól, aminek őrzésében ők részt vállalnának tudtommal.

tik – Értem. Szeretne még valamit az olvasók elé tárni?

Amira – Azt hiszem nem, amennyiben mégis, nem hiszem, hogy ebben a formában. Talán majd máskor, másképpen…

tik – Akkor azt tudom mondani, hogy sok sikert a távolrévi kifutóra való kilépéshez! És őszintén remélem, hogy ki fognak tudni lépni hamar Sybille bárónő árnyékából!

Amira – Látom még mindig nem érti… Nem kívánunk kilépni Sybille bárónő árnyékából, elvégre akkor véglegesen elveszne az, ami, azt hiszem, mássá teszi a mi klánunkat a többi hasonlótól, ha már ragaszkodunk az Ön elvéhez, miszerint vannak nagyon hasonlóak. Bevallom, kell egy kis művészi érzék egy ilyen klán irányításához, hiszen nem egyszerű a múlt köveiből felépíteni a jövő várát… Mindenesetre köszönjük a jókívánságait.

tik – Nem mondtam, hogy van az Önökéhez hasonló klán. Talán ezért is Önnel beszélek most itt többek között. És értem. De én még mindig remélem. Köszönöm, hogy elbeszélgetett velem. Szeretném, ha majd egyszer sokára újból leülnénk hasonló ürügyből!

Amira – Remélem, lesz még rá alkalmunk.

tik – A viszont látásra!

Amira – Viszlát!

A választ sok kérdésre megkaphattuk. Ki-ki döntse el magának, hogy jó, ha egy klán annak ellenére, hogy a „jövő várát” igyekszik felépíteni, leginkább egy személy kultuszának él… egy halott személy kultuszának. Mint ahogy azt Amira klánvezér-asszonynak is mondottam, remélem, hogy a Törött Hárfás Ház kiheveri alapítójuk halálát, és személyét méltó helyre tudja majd helyezni. Mindezt torzulás nélkül.