Mindenki fél valamitől. Mindenkinek a szívében ott van a bánat. Mindenki gyászolt már valaha valakit. Mindenki tudja, hogy ez milyen szörnyű. Én a poklok poklát jártam meg…
Üdvözletem! A nevem Tellara Antis. Voltam én már sok minden: tolvaj, színész, bohém, majd feleség. Bizony feleség voltam, mert megtaláltam azt a férfit, akit szeretek, becsülök, és aki mellett le tudom élni életemet. 1 teljes évig éltünk együtt, boldogságban, nagy szeretetben. Ám jöttek az orkok…
A férjem egy rendfenntartó klán (szükségtelen megnevezni) tagja volt. Kötelességének érezte, hogy harcolni menjen. Végül ez lett a veszte…
Nem bírtam elviselni a férjem elvesztését. Ő volt az egyetlen személy, aki számomra valamit is jelentett, az édesanyámon kívül. Ő volt… A mindenem…
A gyászba majdnem belepusztultam. Nem ettem, nem ittam, nem foglalkoztam semmivel, csak imádkoztam és jártam a város utcáit, és ahol tudtam, segítettem. Alamizsnát adtam a koldusoknak, segítettem a betegeken. Lassan legyengültem. Nem volt már erőm… A Halál szele megcsapott. Nagy fájdalmamban szinte már magam vetettem véget az életemnek, ám ekkor… Álmodtam. Talán az éhségtől és a szomjúságtól. Talán lázálom volt… De ez alapján jutottam elhatározásra:
Néhány embert láttam a régi kúriánkon. Segítettek nekem, beszélgettek velem álmomban, próbáltak megnyugtatni. Megetettek, megitattak, megmosdattak. S amikor visszatért belém az Élet, felébredtem…
Még volt elég erő bennem, hogy segítsek magamon. Ettem, ittam, fürödtem. Újra visszatér belém az Élet (és most már nem csak álmomban).
Elhatároztam hát, hogy létrehozok egy közösséget, egy csoportot, akik visszahúzódnak Távolrév életétől, politikájától az Árnyas Erdőbe és csak arra szentelik életüket, hogy… Segítsenek. Nemtől, fajtól és klánbeli megkülönböztetés nélkül, mindenkin segíteni. És közben elmélkedni az Életről. Hogy mi miért is vagyunk? Mit kell tennünk? Van-e még jövője Távolrévnek és a Mindenségnek?
Segíteni akarok. De egyedül nem megy… Ha Te is segíteni akarsz, gyere az Árnyas Erdő legszélére. Onnan már tudni fogod, hogy hogyan tovább…
Segíteni akarunk. Segítők leszünk hát…
Tellara Antis
//Üdv!
A Segítők nem egy klán, hanem egy kisebb csoport lenne, amolyan remetéket összekovácsoló közösség (bár nem lesz étel és italmegvonás, a társasági életbe nem lépünk be nyíltan*).
Akit érdekel a dolog, írjon üzenetet, karakterét pedig írja be az Árnyas Erdőbe.
*Nem baj, ha hírnévnél társasági élet is van. Nekem is az van
//

AnonymuS said,
június 29 at 11:52 pm
Ave!
Első gondolat: Nesze neked CSP-IC összeolvasztás!
(Sokaknak ez egyfajta vesszőparipa, amiért folyton kisebb-nagyobb hévvel kardoskodnak.)
Második gondolat: Csoda, hogy eddig senki nem gondolt a Thrillioni (tudom, hogy nem Thrillion, de a világ máig nincs megnevezve) Szamaritánus Rendre.
Érdekesnek ígérkezik. Mindenképp megér egy fejezetet a Krónikában.
Maradok
Krónikás
Svetlana said,
október 10 at 2:48 pm
Próba