Nemrég látott napvilágot Sziklaöbölben az a hír miszerint két nagyon hasonló haláleset történt. Az egyik Fonixto, TSZP tag és szépszemű lovagja a másik pedig egy eleddig ismeretlen terhes nőszemély.  Mindkettőnek kiszúrták a szemeit és egy tőrt hagytak a testükben valamint a holttest mellett egy üzenetet:

“Senki sem számít az inkvizícióra.”

Mondhatni elég egyértelműen az inkvizícióra utalnak a nyomok. Nem is olyan rég még minden magát szépszemű lovagját vallóra vérdíj volt illetve még most is érvényben volt ez és szépszemű főpapnőjét is üldözték. Ez annak lenne a folytatása? Elég valószínű. Az a hír járja, hogy szépszemű lovagjai tulajdonképpen egy szekta melyben minden fajta szentségtelen dolgot visznek csinálnak. Az elhunyt nő pedig nem volt más mint egy boszorkány, a szekta tagja valamint Fonixto démoni utódát hordozta. Ám még idejében vetettek véget a nő életének is és vágták ki belőle a magzatot melyen már elváltozások mutatkoztak melyek sem embernek sem elfnek nem lehet sajátja.

Suttogják, hogy az inkvizíció egyre erősebb lesz és mindent ki fog purgálni mi “istentelen vagy Villámúrnak nem kedves”.  A zavargások és járvány alatt több inkvizítor felbukkanásról jöttek hírek, volt amit a városőrök megkergettek de végül nem kaptak el viszont utána megkettőzött őrséget tartottak fenn egyes kerületekben. Mindez a gyilkosságok előtt történt és az egyik bizony pont egy ilyen kerületben esett meg.

A hír után a Városi tanács elfogató parancsot adott ki mindenkire ki Villámúr inkvizítorának tartja magát. Komolyan el akarják őket kapni és elnyomni az inkvizítorokat vagy ez csupán egy trükk? Lehet, hogy az a bizonyos kergetés is csak meg volt rendezve? Elvégre a gyilkosságok utána nyom nélkül történtek meg. Mi van ha az egész Tanács csupán tessék-lássék intézkedéseket csinál? Nagy rá a valószínűség hogy ha el is kapnak valakit az is csupán valamilyen bolond lesz aki rossz helyen volt rossz időben.

Innentől már csak az a kérdés: milyen mélyen van benne a Tanács ebben, lehet hogy csak a nyomokat tüntetik el valamilyen alku miatt de lehet, hogy ők csinálják az egészet…

A mai nap nagy eseménynek adott otthont ötbányai fenyőerdőben, ahol a Szabad Vándorok Szövetségének vezére Herzeleid a méltán megbecsült vezér és kovácsmester a Mago-Nostra Varázserdőben feleségül vette Tiriana Lasgalen kisasszonyt, a klán diplomatáját. E jeles alkalomból sok vendég érkezett, köztük jópár klán tagjai, szövetségesek és az Szabad Vándorok Szövetsége klán jónéhány tagja.
Csak hogy néhányat említsünk: Elfeledett kötelék, Wotan ava Senrod a klán tiszteletbeli tagja, Damas Vorthin az Acéllobogóktól aki a Vándorok vezérének személyes barátja, s régi bajtársa. Herzeleid által nagy tiszteletben tartott Aligar törpecsalád képviseletében Duvar Aligar és jobbján Mirtill, ők ketten a Törpe Légiók tárnáiból érkeztek.
Tiszteletét tette Onyx, Herzeleid fogadott lánya, s Cyryl az Szabad Vándorok Szövetségének visszatért ifja. Lirindra Lohan az Alkony fényei képviselőjeként, s régi barátként. S persze a vándor bajtásak sokasága. Ezen személyek legfőképpen személyes jóbarátok voltak,akik több városból gyűltek e jeles eseményre,hogy vele együtt ünnepelhessenek ezen boldog napot.

A szertartás rövid volt,miután a vőlegény a ceremónia vége után elrabolta menyasszonyát s gwuffháton megszöktette, hogy a Menedék Fogadóban vonuljon vele elhálni a nászt.
A vendégek jóval utánuk érkeztek s az este házigazdája Gideon Orwel volt, majd Lucius Storm beszéde után megkezdődött a mulatság.
A vendégek sokféle sült és itóka közül szemezgethettek.
A főfogást alig két nappal korábban maga az ara lőtte, s készítette el a vendégek számára még az esküvő reggelén.
Táncosok, s dalnokok áldásos tevékenysége mellett mulatott a nép és ünnepelte az ifjú párt.
A mulatság kifulladásig tartott.

Mindenki fél valamitől. Mindenkinek a szívében ott van a bánat. Mindenki gyászolt már valaha valakit. Mindenki tudja, hogy ez milyen szörnyű. Én a poklok poklát jártam meg…
Üdvözletem! A nevem Tellara Antis. Voltam én már sok minden: tolvaj, színész, bohém, majd feleség. Bizony feleség voltam, mert megtaláltam azt a férfit, akit szeretek, becsülök, és aki mellett le tudom élni életemet. 1 teljes évig éltünk együtt, boldogságban, nagy szeretetben. Ám jöttek az orkok…
A férjem egy rendfenntartó klán (szükségtelen megnevezni) tagja volt. Kötelességének érezte, hogy harcolni menjen. Végül ez lett a veszte…
Nem bírtam elviselni a férjem elvesztését. Ő volt az egyetlen személy, aki számomra valamit is jelentett, az édesanyámon kívül. Ő volt… A mindenem…
A gyászba majdnem belepusztultam. Nem ettem, nem ittam, nem foglalkoztam semmivel, csak imádkoztam és jártam a város utcáit, és ahol tudtam, segítettem. Alamizsnát adtam a koldusoknak, segítettem a betegeken. Lassan legyengültem. Nem volt már erőm… A Halál szele megcsapott. Nagy fájdalmamban szinte már magam vetettem véget az életemnek, ám ekkor… Álmodtam. Talán az éhségtől és a szomjúságtól. Talán lázálom volt… De ez alapján jutottam elhatározásra:
Néhány embert láttam a régi kúriánkon. Segítettek nekem, beszélgettek velem álmomban, próbáltak megnyugtatni. Megetettek, megitattak, megmosdattak. S amikor visszatért belém az Élet, felébredtem…
Még volt elég erő bennem, hogy segítsek magamon. Ettem, ittam, fürödtem. Újra visszatér belém az Élet (és most már nem csak álmomban).
Elhatároztam hát, hogy létrehozok egy közösséget, egy csoportot, akik visszahúzódnak Távolrév életétől, politikájától az Árnyas Erdőbe és csak arra szentelik életüket, hogy… Segítsenek. Nemtől, fajtól és klánbeli megkülönböztetés nélkül, mindenkin segíteni. És közben elmélkedni az Életről. Hogy mi miért is vagyunk? Mit kell tennünk? Van-e még jövője Távolrévnek és a Mindenségnek?
Segíteni akarok. De egyedül nem megy… Ha Te is segíteni akarsz, gyere az Árnyas Erdő legszélére. Onnan már tudni fogod, hogy hogyan tovább…
Segíteni akarunk. Segítők leszünk hát…

Tellara Antis

//Üdv!

A Segítők nem egy klán, hanem egy kisebb csoport lenne, amolyan remetéket összekovácsoló közösség (bár nem lesz étel és italmegvonás, a társasági életbe nem lépünk be nyíltan*).
Akit érdekel a dolog, írjon üzenetet, karakterét pedig írja be az Árnyas Erdőbe.

*Nem baj, ha hírnévnél társasági élet is van. Nekem is az van //

Vége tért Wotan ava Senrod által rendezett versenynek.

Az öreg művészetkedvelő öregúr így írt versenyéről:

“Nos hát gyermekeim, annak az ideje is elérkezett hát, hogy városszerte szétkürtöljem azoknak a nevét kik versenyemen helyezést értek el. Sokan várták már ezt a pillanatot és én sajnos sokáig megvárakoztattam a versenyzőket, de végre ennek az ideje is eljött. Nos olvassák hát azok, akik neveztek, és örüljenek, hogy ha látták nevüket, klánjaik pedig legyenek rájuk büszkék, hisz manapság nem mindenkiben leledzik írói tehetség. Az arany jutalom és a többi díj pedig hamarosan megérkezik oda, ahova kell, várjátok ki hát türelemmel.
Köszönöm mindazoknak kik neveztek a versenyre öröm volt minden művet olvasni. Remélem még életem során ezernyi ilyen verset és novellát olvashatók majd még tőletek, mint ezek. De íme hát azoknak a tehetséges íróknak és költőknek a nevei kik elértek helyezést:

Versek
Élet az Alvárosban
1. Liandor Yterion (Hollók Testvérisége)

Ötbánya második ostroma
1. Anatia (Törött Hárfás Ház)
2. Trubadur Zeldorf (Fény ösvénye klán)
3. Dumalir Khaaldar (Khaaldar Ház)

Novellák:
Újjáépülés
1. Corando da Mitho (Hollók Testvérisége)

Ötbánya második ostroma
1. Morg kar Genai (Acéllobogók)
2. Damalir Khaaldar (Khaaldar Ház)”

Örüljünk hát együtt a győzteseknek…

Ma, az irodába lépve a következő levél várt az asztalomon, elolvsatam, s azonnal tudtam, hogy ezt meg kell osszam a Nagyérdeművel.

Arabell

Mélyen Tisztelt Szerkesztőség!

Békés, s jó polgárként úgy éreztem kötelességem polgártársaim tudomására hozni a tegnap éjjel látottakat. Bevallom sokat mozgolódom a becses népség körében, lévén unatkozó tehetős nő vagyok, ismerem akiket kell, ha valamit akarok, azt kiderítem.
Az elmúlt éjjel, ahogy unalmamban a belső városban botorkáltam, hírtelen kiabálás ütötte meg a fülem. A hang irányába fordultam, s a művész negyeddel összekötő útról egy sötételf hím rohant ki, kivont katanával. Na gondoltam ilyent is rég láttam, ezért figyelemmel kísértem a történteket. A hím után nem sokkal egy embernő rohant ki, aki a férfi nevét kiáltozta… „Srinzan”. A férfi egyenesen a KevInn-be rohant, s legnagyobb megdöbbenésemre szó szerint tokostól berúgta azt a szép ajtót.
Ezt nem hagyhattam ki, látni akartam hogy alakulnak a dolgok, hiszen ebből óriási pletykát keríthetek.
Bementem hát én is, és a sarokban meghúzódva követtem nyomon az eseményeket. A vörös hajú nő nem sokkal a hím után lépett be, felszólítva a bentieket, hogy ha kedves az életük, menjenek el. A hím teljesen ki volt kelve magából, s két fajtársára rontott. A fajtársak természetesen nem hagyták magukat, s a felhergelt hímet a vörös lánnyal együtt ártalmatlanná tették. Ennél az eseménynél kissé megütköztem, nem értettem a nőt miért ütik le, hiszen fegyvertelen volt, és csak segíteni próbált.
Meg se mertem szólalni, döbbenten ücsörögtem, s közben azon rimánkodtam, jöjjön egy esti gárda őrjárat, s tegyenek rendet, de mint általában, most is hiába vártuk őket.
Hatalmas felfordulást hagyva maguk mögött, a két sötételf elhurcolta a Srinzan névre hallgató férfit, és a vérző fejű vörös hajú nőt. Azt nem tudom ezután mi történt velük, de a rémült impekkel folytatott csevelyem eredményesnek bizonyult.
Megnevezték a vöröshajú lányt, egy bizonyos Celeste Riscosi, az Aranykalitka kiváló művésze, aki nagyon gyakori, és kedvelt vendég a KevInn-ben. Továbbá azt is elárulták, a Srinzan névre hallgató hím nem már, mint Srinzan Despana… a Despana családból. Ezt bizton állították, hiszen a nő és a hím a KevInn-ben ismerkedtek össze pár hónappal ezelőtt, s azóta többször is betértek egymás oldalán.
Nem értem a gárdisták hol vannak ilyenkor, s félek hogy legközelebb egy közeli ismerősömet rabolnak el többek szeme láttára. Hogy fordulhatott ez elő? Egyáltalán mi történt a két elhurcolttal? Vajon még élnek? Vajon a gárda tud az ügyről? Vajon intézkednek már?
Rengeteg kérdés merült fel bennem, s tartok tőle soha nem kapok rá választ.

Egy aggódó polgár

Jó ideje már, hogy megalapult a Törött Hárfás Ház, melyet a kezdetekben Sybille bárónő neve fémjelzett. Lapunk szüneteltetése nem tette lehetővé, hogy közöljük mély gyászunkat a művésznő halála miatt. Sokat tett Távolrév művészetéért és annak fellendítéséért. Elég, ha csak a Díva versenyt és gyönyörű dalait említem meg. A Nemesi Ház megalapult, habár maga, Sybille ezt már nem élhette meg. Alábbi riportomat a klán mostani, legújabb vezérével készítettem. Főként a klán jövőjére és a Sybilléhez fűződő kapcsolatára voltam kíváncsi.

tik – Üdvözlöm, kedves Amira! Köszönöm, hogy elfáradt ide ezen az esős délutánon!

Amira – Üdvözlet! Nem tesz semmit, számomra a megtiszteltetés.

tik – Törött Hárfás Ház. Ezért vagyunk ugye itt. Mondana olvasóinknak egy-két szót elöljáróban a klánról?

Amira – Természetesen… Alapítónk, a sokak által ismert Sybille bárónő a célból alapította meg ezt a klánt, hogy legyen egy Ház Távolrév városában, amely felkarolja a művészeteket, és céljául tűzi ki ezek védelmezését, ápolását és terjesztését. Sajnálatos módon, Alapítónk eltávozásával Nemesi Házunk nemes nélkül maradt, de a céljai a mai napig azonosak. Az ő szellemére épül az egész, az ő személye az, ami táplálja a célt, és én is, akárcsak a többiek, igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy ez így is maradjon.

tik – És mitől „nemesi” a Ház, ha szabad kérdeznem?

Amira – Ahogy Sybille az Alapító okiratban megfogalmazta „Legyen Házam oly nemesi ház, melyben csak egy nemes van, de belül minden tagja az…”. Tehát bátran mondhatjuk, hogy az ő személye teszi azzá. Nem keverendő ez a cím a nemesi családdal…

tik – Szóval csak játék a szavakkal. Értem. Művészet. Voltak már klánközi kezdeményezések, csoportok, amik felkarolták ezt. Miben más a Törött Hárfás Ház?

Amira – Ezt a feltételezését kénytelen vagyok visszautasítani. Valóban van sok művészettel foglalkozó klán, és ugyancsak sok nemesi ház Távolrév városában, azonban egyről se tudok, amely egyesítené mindezt magában. De végül is, megkérdezheti bármelyik vezértől, hogy miben különbözik a klánja a többitől, úgy se fog tudni pontosan válaszolni, hiszen minden klán annyira sokrétű, annyira más arca tud lenni még a hasonlóknak is… Egyik sem mondható „tucatárunak”. Sokan azonban ezért jönnek hozzánk, mert legyen valaki harcos vagy művész, amennyiben a művészet szolgálatában áll, Alapítónk elvei szerint ugyanolyan megbecsülést érdemel, és nálunk rendszerint meg is kapja.

tik – Határozott véleményem, hogy sok klán nagyon hasonló… a különbségek elhanyagolhatóak. De ne kanyarodjunk el ennyire a témától! Akkor tehát lehet valaki művész, harcos vagy pék, a lényeg, hogy szolgálja a művészetet?

Amira – Kicsit tág ez a megközelítés, de majdnem. Vannak művészeink, akik az iparművészetben jártasak, szóval megfordul köztünk ács és szabó éppúgy, mint festő, szobrász vagy költő. És mivel a művészek igen jelentős hányada nem ért a fegyverekhez, szükségünk van harcosokra és varázslókra, akik védelmezik őket, ha esetleg a szükség úgy kívánja.

tik – Mit tett eddig a klán Távolrév művészeti életért?

Amira – Sajnálatos módon Alapítónk halála óta jobbára visszavonultan élünk, de én tervezem, hogy most már megmutatjuk magunkat újra Távolrévnek. Azokban az időkben, amikor Sybille még élt, a Tivornyázóban folyt a Díva verseny, amit a hölgy elhalálozása szakított félbe… Azóta nem nagyon láthattak minket, meg kell valljam, bár jómagam ennek a történetnek csak a felét ismerem személyesen… Én jóval ezen események lezajlása után érkeztem a városba, szóval ezeket az eseményeket csak hírből ismerem, ahogy sajnálatos módon magát Sybille bárónőt is…

tik – Sokakkal egyetemben remélem, hogy a klán nem egy Sybille „emlékklán” lesz. Sok megnyilvánulásból ez érezhető.

Amira – Bizonyos mértékig pedig az, de ez így is van rendjén. Alapítónk örök tiszteletnek örvend köreinkben, és nem én akarok az lenni, aki ezt a virtust megtöri, mert én sem tisztelem őt kevésbé, mint a többiek. De ez csak az elveinket határozza meg. Persze sok műalkotás is irányul rá, magam is nem egy verset írtam az emlékére, de nem jelenti azt, hogy csak erre korlátozódik a tevékenységünk. A művészek érzésből alkotnak, ki tilthatná ugyan meg nekik, hogy állítsanak emlékművet annak, akit tisztelnek? Ezért van csak ez. Aki pedig azt hiszi, hogy a múltban élünk, téved.

tik – Reméljük, a múlt tényleg elmúlt lesz, ahogy mondta, s Sybille megmarad Sybillének, s nem többnek, nem kevesebbnek. Most, hogy Ön lett a vezér, miben fog változni a klán?

Amira – Ő bajosan lehetne több annál ami, legalább is a mi szemünkben… De hagyjuk ezt. Felesleges rá szavakat pazarolni, aki tudja, így is megérti… Ami pedig a vezérségemet illeti… Én igyekszem követni elődeim nyomvonalát, csak azt változtatom meg, amit feltétlenül szükségesnek ítélek, jelen esetben arra irányulnak törekvéseim, hogy sikerüljön kivinnünk a művészetet a kúria falain kívülre. Hogy ne csak magunknak alkossunk, hanem mások is lássák, mert Sybille teremtett egy méltó helyet a művészeteknek ebben a világban, és én úgy érzem, hogy az ő elmúlásával az esély még megmaradt.

tik – Konkrétan?

Amira – Egyelőre semmi konkrétum nem fogalmazódott meg bennem, de kérem ezt talán még korai is elvárni, hiszen igaz, hogy jó ideje vezetőségi tag vagyok, a vezér szerepét egy sajnálatos eset mivoltán nemrég kellett csak magamra öltsem… Azonban legnagyobb reményem abba vetem, hogy lesz olyan fogadó, illetve rendezvény, ahol szívesen veszik, ha pár dalnok személyében képviseljük magunkat. Az ilyesminek mindig van keletje.

tik – Az biztos. Tehát arra számíthatunk, hogy nyitni fog a klán. A most alapult Távolrévi Egyetem is képez művészeket. Konkurenciának tekintik az intézményt?

Amira – Egyáltalán nem. Sőt, volt már részünkről némi kezdeményezés feléjük. Szeretnék velük jó viszonyt kialakítani, elvégre sokkal többre megyünk mi is, és minden bizonnyal ők is, ha segítjük egymást. Ha igényük lesz rá, akár még művészeink közül lehet olyan is, aki a katedráikra léphet. Én ettől a lehetőségtől sem zárkózom el, de célomul se tűztem ki. Legyen az ő igényük szerint, nekem nincsenek elvárásaim velük szemben.

tik – Örömmel hallom, ilyen válaszra számítottam. Úgy tudom, hogy a Tulipános Renddel van egy közös tervük. Mesélne erről bővebben?

Amira – Nos igen, ez is egy olyan dolog, amibe még a férjem kezdett bele… reménykedem benne, hogy méltón tovább tudom vinni. Arra alapozva fog majd küldöttség indulni hozzájuk, hogy valamikor Alapítónk is közéjük tartozott. Reményeink szerint, ha szükséges lenne, segítenének a védelmünkben, de a legfontosabb érvünk saját elveinkre épül, miszerint majd – reménykedünk benne – hogy barátsággal fogják fogadni az egykori Várkapitányuk klánját. Elvégre sokkal hasznosabb egy jó baráti viszony, semmint egy érdekből táplálkozó… Közös terveink velük kisebb rendezvények lennének jobbára.

tik – Nem erre gondoltam. Pénzt is áldoztak a dologba. Felfrissítem az emlékezetét: Fehér Holló.

Amira – Nos, erről sajnálatos módon nem sok hírünk van, azért nem említettem fentebb… Mi egy az egyben a Tulipános Renden keresztül veszünk részt a tárgyalásokban, és ha jól tudom, az eredeti tulajdonos nem tudja a kívánt célokra hasznosítani az épületet. Ezért egyelőre erről tudtom szerint szünetelnek a tárgyalások köztünk és a Tulipános Rend között. Jómagam még nem tudtam felvenni velük a kapcsolatot, a férjemnek… pedig nem volt alkalma tájékoztatni ezekről a dolgokról… Mindenesetre a megegyezés szerint egyetlen teremről van szól, aminek őrzésében ők részt vállalnának tudtommal.

tik – Értem. Szeretne még valamit az olvasók elé tárni?

Amira – Azt hiszem nem, amennyiben mégis, nem hiszem, hogy ebben a formában. Talán majd máskor, másképpen…

tik – Akkor azt tudom mondani, hogy sok sikert a távolrévi kifutóra való kilépéshez! És őszintén remélem, hogy ki fognak tudni lépni hamar Sybille bárónő árnyékából!

Amira – Látom még mindig nem érti… Nem kívánunk kilépni Sybille bárónő árnyékából, elvégre akkor véglegesen elveszne az, ami, azt hiszem, mássá teszi a mi klánunkat a többi hasonlótól, ha már ragaszkodunk az Ön elvéhez, miszerint vannak nagyon hasonlóak. Bevallom, kell egy kis művészi érzék egy ilyen klán irányításához, hiszen nem egyszerű a múlt köveiből felépíteni a jövő várát… Mindenesetre köszönjük a jókívánságait.

tik – Nem mondtam, hogy van az Önökéhez hasonló klán. Talán ezért is Önnel beszélek most itt többek között. És értem. De én még mindig remélem. Köszönöm, hogy elbeszélgetett velem. Szeretném, ha majd egyszer sokára újból leülnénk hasonló ürügyből!

Amira – Remélem, lesz még rá alkalmunk.

tik – A viszont látásra!

Amira – Viszlát!

A választ sok kérdésre megkaphattuk. Ki-ki döntse el magának, hogy jó, ha egy klán annak ellenére, hogy a „jövő várát” igyekszik felépíteni, leginkább egy személy kultuszának él… egy halott személy kultuszának. Mint ahogy azt Amira klánvezér-asszonynak is mondottam, remélem, hogy a Törött Hárfás Ház kiheveri alapítójuk halálát, és személyét méltó helyre tudja majd helyezni. Mindezt torzulás nélkül.

 Nem is oly rég kerestem fel levélben egy lányt. Nevezetesen a Távolrévi Egyetem hallgatóját, Lea Deart. Hogy miért pont őt, magam sem tudom. Ám mindenképpen egy diákkal szerettem volna beszélni, hogy ne csak a hivatalos, unásig hallott történeteket ismételjük. Egy, a Piactérhez közeli fogadó egyik asztalánál ültünk össze, s amíg Lea teáját szürcsölgette, és én reggeli kávéadagomat és egy apró süteményt fogyasztottam, elbeszélgettünk az Egyetemről. 

Teodoer Iklanis: Üdvözletem, kisasszony, Teodoer vagyok… én kerestem Önt a múltkor…
Köszönöm, hogy elfáradt ide!

Lea Dear: Jó napot kívánok, Uram! Ugyan semmiség, én köszönöm, hogy megkeresett.

tik: Én tudom, hogy kicsoda maga, de az olvasóim nem. Bemutatkozna… közben jegyzetelhetek?

LD: Természetesen… Nos, Lea Dear vagyok a magam 19 évével, és a Távolrévi Egyetem hallgatója. Mint mindenki más a kötelező történelem óra mellett további két, szabadon választott tárgyat hallgatok. S ha egyszer sikeresen levizsgázom majd, akkor a színészi címmel büszkélkedhetek majd.

tik: Mely másik két tantárgyat vette fel?

LD: A Diplomácia és szónoklás tudományát, és természetesen a Művészeti képzések szakot.

tik: Értem. Reméljük, hamarosan valamely színtársulathoz fog szerződni! Mondja csak, mint a frissen nyílt egyetem első diákjainak egyike, milyennek véli a kezdő lépéseket?

LD: Köszönöm jókívánságát, ám egy társulatból keveredtem ide… Az első lépések. Nos, nem volt teljesen zökkenőmentes. A szokásos kavarodás, ki kivel mikor hol milyen óra. De végül mindenki időben rátalált a megfelelő helyre, személyre. Mostanra minden rendezettebbé, gördülékenyebbé vált, ám cseppet sem unalmassá, sőt.

tik: Szokásos kavarodás?

LD: Tudja, ami a diákélettel jár. Meg kellett ismernünk egymást, a tanárainkat, mentorainkat, és bele kellett szoknunk egy új környezetbe, napi ritmusba.

tik: Nem tudom. Nekem nem volt szerencsém egyetemhez. Egykoron eme szerepet az Universitas töltötte be. De az ő hallgatójuk sem voltam. De ne is rólam beszéljünk… milyenek a tanítók, tanárok, mesterek?

LD: Diák szemmel nézve természetesen szigorúak. Na jó nem, de mondjon nekem egy olyan nebulót, aki a tanáráról áradozik… Egy biztos. Az oktatást magas színvonalon művelik, és magasan van az a bizonyos léc is, ám nem teljesíthetetlenek az elvárások. Tanáraink alaposak, elhivatottak, és mindenekfelett ösztönöznek minket a még jobb teljesítményre.

tik: Akár csak egy gnóm szerkezet. Bizonyára van hibájuk is…

LD: A tanároknak vagy a diákoknak vagy magára az Egyetemre gondol

tik: A tanárokra.

LD: Bizonyára. Ám nem lenne sem etikus, sem helyénvaló az oktatókat szidni. Jómagam eddig leginkább csak pozitívumokról számolhatok be.

tik: Szóval nincs hibájuk… vagy ami van, arról nem beszélünk. Érdekes. Keményen foghatják akkor a diákságot, ha a tanuló fél őszinte lenni. Kérdezem, jól van ez így?

LD: Szó sincs félelemről. Ez egyszerű tisztelet. Ugyanúgy ahogy ha jól sejtem, maga sem áll le nyilvánosan szidni feljebbvalóit, úgy én sem fogom az én feljebbvalóimat, ez esetben az oktatókat ócsárolni. Ők is emberek, ám nagyobb tisztelet jár ki nekik, hisz értünk dolgoznak ők is. Elvégre megtehetnék, hogy tudásukkal megbékélve, elégedetten hátradőljenek és nézzék a küszködő diáksereget. De nem teszik, hanem minden erejükkel azon vannak, hogy mi minél jobban fejlődhessünk.

tik: Minden tiszteletem a tanítóké. Azonban ki kell, hogy ábrándítsam. Szemrebbenés nélkül szidnám bármely feljebbvalómat, ha megalapozott okom lenne rá… a nyilvánosság… nos az a feljebbvalóim tulajdona. De megint eltértünk a fősodortól. Mit gondol, milyen benyomásaik vannak a külvilágiaknak az egyetemről?

LD: Azonban megalapozott ok nélkül felelőtlen dolog lenne, és én nem vagyok az. Benyomások. Nos azt hiszem, erre nem tudok elfogulatlanul válaszolni. A társulat melyben színész voltam, az Egyetem megalapulása előtt szűnt meg, így számomra ez mentőöv volt. De hogy egy kívülállónak mit jelenthet Talán, sok-sok embert látnak, akik idejüket fölösleges tanulásba ölik, de velük nem tudok egyetérteni. De ismerek olyat is, aki a hatalmat azok kezébe helyezné, kiknek legnagyobb a tudásuk. A véleményem szerint ezek a benyomások oly változatosak, oly sokrétűek, hogy egy ember, ez esetben én, kevés hozzá hogy igazán biztos képet alkothasson.

tik: Ön szerint mit adhat az egyetem Távolrév városának?

LD: A naiv válasz csak ennyi: okos embereket. De igazából, egy képzési lehetőséget. Egy esélyt arra, hogy mindenki tapasztaltabb, okosabb lehessen. És hogy látóköre kiszélesedhessen. Na és persze pezsgő diákéletet.

tik: Kétlem, hogy a dög-zugi koldusok tapasztaltabbak lennének ezzel. Ám ne legyünk demagógok… mármint én ne legyek! Pezsgő diákélet? Ez tetszik… mit takar?

LD: Egyetértek, nézzük a jobbik oldalt. Ez csupán egy vidám társaságot jelent, akik természetesen nem csak az órákon ülnek, és körmölik az anyagot, hanem összejárnak tanítás után, néha talán helyett is. Kapcsolatok szövődnek, barátságok, talán még egyetemi szerelmek is, bár ilyenről eddig még nem tudok. Változatos programok, ám de változatlan társasággal és hangulattal.

tik: Hogyan válhat egy átlagos polgár hallgatóvá? Vannak feltételek? Pénz, képzettség, származás, kapcsolatok?

LD: Jelenleg telített létszámmal működik az Egyetem. Feltételekről talán Elessarnál a legtanácsosabb érdeklődni, hisz ő aztán mindenre tud válaszolni. Én most nem szeretnék, még véletlenül sem, esetleg valami nem helytálló, pontatlan adatot mondok.

tik: Megértem. Elessar… az igazgató. Milyen ember is ő? Tanít is, vagy csak az ügyeket intézi? Kit is takar a mostanában oly felkapott név?

LD: Személyesen még nem találkoztam vele, ám eddig csupa jót sikerült róla hallanom, amit hajlamos vagyok elhinni, hiszen kézben tartja az Egyetemet gond nélkül. Engem személy szerint nem tanít, s be kell, valljam, a többi szak iránt eddig még nem érdeklődtem. A felkapott név, ahogy Ön fogalmaz, egy férfit takar, aki megalapította, és fenntartja ezt az intézményt.

tik: Egy férfit… egy férfit, aki életében szobrot emeltet magának. Azért ez még Calan, sőt Paulus Invictusnak sem sikerült.

LD: Igaz, ám ebbe szerintem ne menjünk bele.

tik: Mindenesetre nekem furcsa, és óva int engem attól, hogy bölcs emberként nézzek fel rá. Megalománia és önimádat… ezek nem egy bölcs tanító sajátjai.

LD: Egy szobor nem bizonyít semmit.

tik: Sokat is. No, de ne is feszegessük tovább eme kényes témát. Következő kérdésem az lenne, hogy van –e jövőképe a diákságnak? Merre tovább, ha megkapták munkájuk nemes gyümölcsét, a képesítésüket?

LD: Erről ismét csak a magam nevében beszélhetek. Természetesen színi társulathoz, vagy valamilyen művészi társulathoz szeretnék szegődni. Ám abban is biztos vagyok, hogy mindenkinek van egy kitűzött célja, s nem csak unaloműzés miatt koptatja az Egyetem padjait.

tik: Ennek igazán örülök. Mint ahogy annak is, hogy, mint mondta, szakképzett, művelt fiatalok fognak a város pulzáló vérkeringésébe kerülni. Reméljük, az Egyetem csak hoz a konyhára! Kérem… valami kis nyalánkságot, valami titkos hírmorzsát ejtsen el nekem, és így olvasóinknak!

LD: Ohh nem lehet, köt az adott szavam.

tik: Ezt nem is tudtam. Van eskü is?

LD: Természetesen nincs.

tik: Nyalánkság?

LD: Hm… mi lehet az, ami az olvasóinak elég édes

tik: Pletyka… hírek… de ezt pont egy nebuló kérdezi?

LD: Persze, végül is kinek milyen az ízlése. De sajnos én ilyenekkel nem szolgálhatok, egyedül csak magamról, ám ez jobb, ha titok is marad.

tik: Megértem. Köszönöm, hogy idefáradt, s megpróbálta csillapítani információk utáni farkas éhségemet! Sok sikert és eredményekben gazdag évet kívánok a kisasszonynak és az iskola minden diákjának, továbbá magának a Távolrévi Egyetemnek is!

LD: Köszönöm. A viszontlátásra!

tik: A mihamarabbi viszontlátásra!

Így ért véget ez a kétség kívül üdítő, fesztelen és könnyed hangvételű interjú. Nem nagyon akaródzik kiegészítéseket tennem, hiszen a riport magáért beszél. Úgy hiszem, elértem a célomat vele. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel Távolrév hosszú távú jövője (is).

tik – tollforgató

Mióta lapunk újra megnyitotta szerkesztőségét, csak úgy özönlenek a levelek! Köszönet hűséges olvasóinknak! Íme a legújabb, melyet Tia bani Coren küldött, alapítás alatt lévő klánjával kapcsolatban! És igen, ez a reklám helye (is)…

Kedves s mélyen tisztelt Arabell deClaire!

Először is, engedje meg,hogy bemutatkozhassak.A nevem Tia bani Coren, karavánpihenő beli egyszerű gnóm vagyok s két célból ragadtam eme estén pennát. Az első egy szívből jövő gratuláció, melyben szeretném kifejezni boldogságomat, hogy újságuk újra elindult, mivel régebben is lelkes olvasójuk voltam.
Másodszor -ha lehetséges-,szeretnék egy kis reklámot kérni az önök újságjában alapítás alatt lévő klánunk,a Gnóm műhely számára. Ez az egyszerű kis társulás nem törekszik világhatalomra, csupán a lakosságot, s a népet óhajtja ellátni minőségi gnóm machinákkal s masinákkal. Viszont társainkkal kevesek vagyunk eme tervhez, így szeretnénk megkérni minden gnómot, ki vágyat érez, hogy fajtársai közt dolgozzon a legjobb tudása szerint s nevét a Nagy Csavarkulcs is megjegyezze, ne habozzon! Mellékelten elküldtem kegyednek klánunk alapító okiratának egy példányát.Ha bárkinek bármiféle kérdése lenne, Karavánpihenőben megtalálnak minket!

Mélységes gnóm tisztelettel:
Tia bani Coren

//melléklet//
Mindenki hallott már róla, vagy talán látott is agyafúrt gnóm alkotásokat, melyeknek egytől egyig fő jellemzője a zseniálisan összetett és bonyolult mechanizmus ugyan úgy, mint a kiemelkedő minőség.

Csodálva nézi mindig az utca népe, ha útjára indul egy remekbeszabott, gnóm kezek munkáját dicsérő gőzparipa, vagy tátva marad a szája, ha egyéb csodálatos masinériákkal találkozik.

Eddig csupán álom volt (a nagyon ritka kivételektől eltekintve), hogy a gnómokon kívül mások is birtokoljanak ilyen zseniális szerkezeteket. De ennek most vége!

Itt van a világ első gnóm műhelye, hol szívesen látunk munkást s vevőt egyaránt!

Bárkit alkalmazunk, ki tanúbizonyosságot tud tenni rátermettségéről s arról, hogy rendelkezik az alapvető tudással a választott szakterülettel kapcsolatosan (Korlátozott számban betanítást vállalunk). Gnómokhoz méltó örömmel fogadjuk mesteremberek, eladók jelentkezését, s a kisegítő-személyzeti munkakörre is várjuk a jelentkezőket. Ha gnóm vagy s egy összefogó társaságra vágysz, akkor is itt a helyed! Ne feledd: olyan nincs, hogy egy magunkfajta nem ért a mechanikához!

Vevőink előtt nyitva áll a műhely boltja, hol a raktáron lévő áruból válogathatnak, de ha ez nem lenne elég, igény szerint személyre szabott rendeléseket is felveszünk, akár klánok részére is, házhoz szállítással!

További információkért keresd: Tia bani Coren (#186306)-t!

//A klánba csak és kizárólag gnóm fajú karaktereket várunk!
Ha jelentkezel,küldj egy privát üzenetet Tia bani Coren (#186306)-nek!/
Honlap: [www.gnommuhely.uw.hu]

  “Üdvözletem!

Szép napot!”

A minap kaptam eme levelet! Nos kérésedre, jó Uram! Csak most, csak Neked!

Tegnap este az egész Dög-zug megbolydult, minek gravitációs központja a Törött Flaska volt. Egy rablási kísérlet és egy vérbosszú. Látszólag egymástól különböző események, de az összefüggések sosem kizártak.

A rablásról csupán annyit tudni, amit az utcai informátoraink mondtak, miszerint egy ládikót szállító kettősbe belekötött két idegen. Rövid szóváltás után a fegyverek harca is megkezdődött. A két támadó elmenekült, és nagyobb sérülésekről sincs ismeretünk. A két „szállító” a Flaskába tért meg, hogy biztonságba helyezzék ládikójukat és saját magukat.

A másik eset már sokkal rejtélyesebb. Belső informátoraink tájékoztattak minket a dolgok hátteréről. Adott egy klán és egy tapasztalt tag. Adott még egy másik társaság és egy pénzérmékkel teli láda. A Vadászok Szövetsége és a Nequam Professio újdonsült társasága keveredett ellentétbe. A tapasztalt tag, kinek nevét még nem sikerült megtudnunk, megzsarolta a VSZ-t, és ismeretlen mennyiségű pénzt követelt. A Törött Flaska adott otthont az egyeztetésre. A renegát és a Vadászok vezére nem nagyon értett szót. Hamar harcba fúlt a dolog, s egymásnak feszült a két csoport. Hosszú ideig eltartott a harc, de a Vadászok túlerőben voltak, így végül maguk alá gyűrték a dezertőrt és csapatát. Halálos áldozata is volt az estének, mi több, a vesztes fél összes tagja ott hagyta a fogát a Flaskában: egy sötételf, egy ember és egy fél-ork, no meg a renegát. A pénz a Szövetségnél maradt, és az elégtételt is megszerezték maguknak. Talán…
Informátoraink egy Kulgar-ivadékot is látni véltek az esemény alatt. De szinte száz százalék, hogy a GEF is képviseltette magát a VSZ oldalán. Sem a Védelmezők, sem a Királyi Gárda nem volt jelen, így a két klán elég nagy pusztítást okozott.
Kérdés, hogy a Dög-zug továbbra is kívül esik a városvezetés által fontosnak ítélt városrészeken, vagy pedig ezen rendfenntartó klánok csak akkor avatkoznak közbe, amikor érdekük is egybeesik ezzel?

tik – tollforgató

A minap, mikor a szerkesztőségben tettem vettem, hogy ismét kényelmes körülmények között dolgozhassunk, meglátogattak.

Először nem hittem a szemenek, néhány riad szemű asszony lépett be. Egyikük kezében egy boríték volt, először nem értettem, hogy miért jöttek hozzám, ám, amikor átvettem a borítékot és elolvastam a remegős betűkkel írt, csupa tintapaca levelet rájöttem.

Mert félnek egyedül az utcán… Hogy miért? Nos ez a következő levélből kiderül..

“Távolrév Hős Katonái kik a rendet vigyázzátok halljátok meg szavaink..

A piaci árusok nevében írom-e sorokat kiknek napjaik mostanában csak a félelem és reszketés körül zajlik.
Nyugodt kis létünket mi idáig csendben körbevett minket s ami a várost szolgálta állandóan nemrég egy kis társaság zavarta meg majd elrabolta körünkből egyik ifjú hölgyárusunkat Hanmonyt.
A két főből álló kis csapat ( magas, hosszú – sötét hajú,zöld szemű, tetovált ember hölgyemény és egy szintén magas,barna hajú-szemű izmos testalkatú fél-elf ki lovon érkezett ) először védelmi pénzt akart kicsikarni zsebeinkből de látván a kevéske pénzmagjainkat így rablásra vetemedtek.

Városunk őrei reszkető kézzel kérünk titeket cselekedjetek értünk is!
Hitünk és reményünk bennetek lakozik,hogy nagyrabecsült munkátok által napjaink újfent nyugodtak és békések lesznek majdan.
Mi szegény és jámbor emberek lévén nem értünk harchoz így ellátni ezen feladatot nem tudjuk. Magunk megóvása érdekében így hát felétek fohászkodunk..SEGÍTSETEK !

Tisztelettel :
Ryneth Ganlif
piaci árus”