Sziklaöböl = vallási üldözés ?

Nemrég látott napvilágot Sziklaöbölben az a hír miszerint két nagyon hasonló haláleset történt. Az egyik Fonixto, TSZP tag és szépszemű lovagja a másik pedig egy eleddig ismeretlen terhes nőszemély.  Mindkettőnek kiszúrták a szemeit és egy tőrt hagytak a testükben valamint a holttest mellett egy üzenetet:

“Senki sem számít az inkvizícióra.”

Mondhatni elég egyértelműen az inkvizícióra utalnak a nyomok. Nem is olyan rég még minden magát szépszemű lovagját vallóra vérdíj volt illetve még most is érvényben volt ez és szépszemű főpapnőjét is üldözték. Ez annak lenne a folytatása? Elég valószínű. Az a hír járja, hogy szépszemű lovagjai tulajdonképpen egy szekta melyben minden fajta szentségtelen dolgot visznek csinálnak. Az elhunyt nő pedig nem volt más mint egy boszorkány, a szekta tagja valamint Fonixto démoni utódát hordozta. Ám még idejében vetettek véget a nő életének is és vágták ki belőle a magzatot melyen már elváltozások mutatkoztak melyek sem embernek sem elfnek nem lehet sajátja.

Suttogják, hogy az inkvizíció egyre erősebb lesz és mindent ki fog purgálni mi “istentelen vagy Villámúrnak nem kedves”.  A zavargások és járvány alatt több inkvizítor felbukkanásról jöttek hírek, volt amit a városőrök megkergettek de végül nem kaptak el viszont utána megkettőzött őrséget tartottak fenn egyes kerületekben. Mindez a gyilkosságok előtt történt és az egyik bizony pont egy ilyen kerületben esett meg.

A hír után a Városi tanács elfogató parancsot adott ki mindenkire ki Villámúr inkvizítorának tartja magát. Komolyan el akarják őket kapni és elnyomni az inkvizítorokat vagy ez csupán egy trükk? Lehet, hogy az a bizonyos kergetés is csak meg volt rendezve? Elvégre a gyilkosságok utána nyom nélkül történtek meg. Mi van ha az egész Tanács csupán tessék-lássék intézkedéseket csinál? Nagy rá a valószínűség hogy ha el is kapnak valakit az is csupán valamilyen bolond lesz aki rossz helyen volt rossz időben.

Innentől már csak az a kérdés: milyen mélyen van benne a Tanács ebben, lehet hogy csak a nyomokat tüntetik el valamilyen alku miatt de lehet, hogy ők csinálják az egészet…

Reklámok

Lagzi Ötbányán

A mai nap nagy eseménynek adott otthont ötbányai fenyőerdőben, ahol a Szabad Vándorok Szövetségének vezére Herzeleid a méltán megbecsült vezér és kovácsmester a Mago-Nostra Varázserdőben feleségül vette Tiriana Lasgalen kisasszonyt, a klán diplomatáját. E jeles alkalomból sok vendég érkezett, köztük jópár klán tagjai, szövetségesek és az Szabad Vándorok Szövetsége klán jónéhány tagja.
Csak hogy néhányat említsünk: Elfeledett kötelék, Wotan ava Senrod a klán tiszteletbeli tagja, Damas Vorthin az Acéllobogóktól aki a Vándorok vezérének személyes barátja, s régi bajtársa. Herzeleid által nagy tiszteletben tartott Aligar törpecsalád képviseletében Duvar Aligar és jobbján Mirtill, ők ketten a Törpe Légiók tárnáiból érkeztek.
Tiszteletét tette Onyx, Herzeleid fogadott lánya, s Cyryl az Szabad Vándorok Szövetségének visszatért ifja. Lirindra Lohan az Alkony fényei képviselőjeként, s régi barátként. S persze a vándor bajtásak sokasága. Ezen személyek legfőképpen személyes jóbarátok voltak,akik több városból gyűltek e jeles eseményre,hogy vele együtt ünnepelhessenek ezen boldog napot.

 

A szertartás rövid volt,miután a vőlegény a ceremónia vége után elrabolta menyasszonyát s gwuffháton megszöktette, hogy a Menedék Fogadóban vonuljon vele elhálni a nászt.
A vendégek jóval utánuk érkeztek s az este házigazdája Gideon Orwel volt, majd Lucius Storm beszéde után megkezdődött a mulatság.
A vendégek sokféle sült és itóka közül szemezgethettek.
A főfogást alig két nappal korábban maga az ara lőtte, s készítette el a vendégek számára még az esküvő reggelén.
Táncosok, s dalnokok áldásos tevékenysége mellett mulatott a nép és ünnepelte az ifjú párt.
A mulatság kifulladásig tartott.

Segítők

Mindenki fél valamitől. Mindenkinek a szívében ott van a bánat. Mindenki gyászolt már valaha valakit. Mindenki tudja, hogy ez milyen szörnyű. Én a poklok poklát jártam meg…
Üdvözletem! A nevem Tellara Antis. Voltam én már sok minden: tolvaj, színész, bohém, majd feleség. Bizony feleség voltam, mert megtaláltam azt a férfit, akit szeretek, becsülök, és aki mellett le tudom élni életemet. 1 teljes évig éltünk együtt, boldogságban, nagy szeretetben. Ám jöttek az orkok…
A férjem egy rendfenntartó klán (szükségtelen megnevezni) tagja volt. Kötelességének érezte, hogy harcolni menjen. Végül ez lett a veszte…
Nem bírtam elviselni a férjem elvesztését. Ő volt az egyetlen személy, aki számomra valamit is jelentett, az édesanyámon kívül. Ő volt… A mindenem…
A gyászba majdnem belepusztultam. Nem ettem, nem ittam, nem foglalkoztam semmivel, csak imádkoztam és jártam a város utcáit, és ahol tudtam, segítettem. Alamizsnát adtam a koldusoknak, segítettem a betegeken. Lassan legyengültem. Nem volt már erőm… A Halál szele megcsapott. Nagy fájdalmamban szinte már magam vetettem véget az életemnek, ám ekkor… Álmodtam. Talán az éhségtől és a szomjúságtól. Talán lázálom volt… De ez alapján jutottam elhatározásra:
Néhány embert láttam a régi kúriánkon. Segítettek nekem, beszélgettek velem álmomban, próbáltak megnyugtatni. Megetettek, megitattak, megmosdattak. S amikor visszatért belém az Élet, felébredtem…
Még volt elég erő bennem, hogy segítsek magamon. Ettem, ittam, fürödtem. Újra visszatér belém az Élet (és most már nem csak álmomban).
Elhatároztam hát, hogy létrehozok egy közösséget, egy csoportot, akik visszahúzódnak Távolrév életétől, politikájától az Árnyas Erdőbe és csak arra szentelik életüket, hogy… Segítsenek. Nemtől, fajtól és klánbeli megkülönböztetés nélkül, mindenkin segíteni. És közben elmélkedni az Életről. Hogy mi miért is vagyunk? Mit kell tennünk? Van-e még jövője Távolrévnek és a Mindenségnek?
Segíteni akarok. De egyedül nem megy… Ha Te is segíteni akarsz, gyere az Árnyas Erdő legszélére. Onnan már tudni fogod, hogy hogyan tovább…
Segíteni akarunk. Segítők leszünk hát…

Tellara Antis

//Üdv!

A Segítők nem egy klán, hanem egy kisebb csoport lenne, amolyan remetéket összekovácsoló közösség (bár nem lesz étel és italmegvonás, a társasági életbe nem lépünk be nyíltan*).
Akit érdekel a dolog, írjon üzenetet, karakterét pedig írja be az Árnyas Erdőbe.

*Nem baj, ha hírnévnél társasági élet is van. Nekem is az van :P//

Hol volt, hol nem volt egy vers- és novellaíró pályázat

Vége tért Wotan ava Senrod által rendezett versenynek.

Az öreg művészetkedvelő öregúr így írt versenyéről:

“Nos hát gyermekeim, annak az ideje is elérkezett hát, hogy városszerte szétkürtöljem azoknak a nevét kik versenyemen helyezést értek el. Sokan várták már ezt a pillanatot és én sajnos sokáig megvárakoztattam a versenyzőket, de végre ennek az ideje is eljött. Nos olvassák hát azok, akik neveztek, és örüljenek, hogy ha látták nevüket, klánjaik pedig legyenek rájuk büszkék, hisz manapság nem mindenkiben leledzik írói tehetség. Az arany jutalom és a többi díj pedig hamarosan megérkezik oda, ahova kell, várjátok ki hát türelemmel.
Köszönöm mindazoknak kik neveztek a versenyre öröm volt minden művet olvasni. Remélem még életem során ezernyi ilyen verset és novellát olvashatók majd még tőletek, mint ezek. De íme hát azoknak a tehetséges íróknak és költőknek a nevei kik elértek helyezést:

Versek
Élet az Alvárosban
1. Liandor Yterion (Hollók Testvérisége)

Ötbánya második ostroma
1. Anatia (Törött Hárfás Ház)
2. Trubadur Zeldorf (Fény ösvénye klán)
3. Dumalir Khaaldar (Khaaldar Ház)

Novellák:
Újjáépülés
1. Corando da Mitho (Hollók Testvérisége)

Ötbánya második ostroma
1. Morg kar Genai (Acéllobogók)
2. Damalir Khaaldar (Khaaldar Ház)”

Örüljünk hát együtt a győzteseknek…

Hol vannak kik vigyázzák városunk békéjét?

Ma, az irodába lépve a következő levél várt az asztalomon, elolvsatam, s azonnal tudtam, hogy ezt meg kell osszam a Nagyérdeművel.

Arabell

Olvass tovább »

A Törött Hárfás Ház elégikus hajnala

Jó ideje már, hogy megalapult a Törött Hárfás Ház, melyet a kezdetekben Sybille bárónő neve fémjelzett. Lapunk szüneteltetése nem tette lehetővé, hogy közöljük mély gyászunkat a művésznő halála miatt. Sokat tett Távolrév művészetéért és annak fellendítéséért. Elég, ha csak a Díva versenyt és gyönyörű dalait említem meg. A Nemesi Ház megalapult, habár maga, Sybille ezt már nem élhette meg. Alábbi riportomat a klán mostani, legújabb vezérével készítettem. Főként a klán jövőjére és a Sybilléhez fűződő kapcsolatára voltam kíváncsi.

Olvass tovább »

Kellemes beszélgetés a Távolrévi Egyetemről

 Nem is oly rég kerestem fel levélben egy lányt. Nevezetesen a Távolrévi Egyetem hallgatóját, Lea Deart. Hogy miért pont őt, magam sem tudom. Ám mindenképpen egy diákkal szerettem volna beszélni, hogy ne csak a hivatalos, unásig hallott történeteket ismételjük. Egy, a Piactérhez közeli fogadó egyik asztalánál ültünk össze, s amíg Lea teáját szürcsölgette, és én reggeli kávéadagomat és egy apró süteményt fogyasztottam, elbeszélgettünk az Egyetemről.  Olvass tovább »

Gnóm műhely

Mióta lapunk újra megnyitotta szerkesztőségét, csak úgy özönlenek a levelek! Köszönet hűséges olvasóinknak! Íme a legújabb, melyet Tia bani Coren küldött, alapítás alatt lévő klánjával kapcsolatban! És igen, ez a reklám helye (is)… Olvass tovább »

Ládák és Fegyverek napja a Dög-zugban

  “Üdvözletem!

Először is, sok sikert kívánok a Traktákhoz, örömmel láttam, hogy újraindult!

Másodszor, tegnap volt egy kellemes játék a Törött Flaskában. Eddig a Trakták szinte minden VSz akcióról közölt rövidebb-hosszabb híreket. Lehet nem ártana egy újabb tudósítás, nem? 🙂

Szép napot!”

A minap kaptam eme levelet! Nos kérésedre, jó Uram! Csak most, csak Neked!

Olvass tovább »

Védelmipénz, vagy emberrablás! Válasszatok!

A minap, mikor a szerkesztőségben tettem vettem, hogy ismét kényelmes körülmények között dolgozhassunk, meglátogattak.

Először nem hittem a szemenek, néhány riad szemű asszony lépett be. Egyikük kezében egy boríték volt, először nem értettem, hogy miért jöttek hozzám, ám, amikor átvettem a borítékot és elolvastam a remegős betűkkel írt, csupa tintapaca levelet rájöttem.

Mert félnek egyedül az utcán… Hogy miért? Nos ez a következő levélből kiderül.. Olvass tovább »

Bátortalan próbálkozás

Tisztelt Olvasóink! Tisztelt Olvasóink!

Bizonyára szomorúan vették Önök is Svetlana búcsúlevelét, mely az utolsó volt, ami megjelent újságunkban. Derék kolleginánk meghagyta a lehetőséget arra, hogy ha kedvünk, érkezésünk, és napra kész információink vannak, akkor folytathassuk. Persze annak jegyében, melyben annak idején idnult. Célunk, hogy hitelesek legyünk, s, hogy kedves Olasóink mindenről értesülhessenek mely Távolrévben, s Ötbányán történik. Az Önök teljeskörül informálása érdekében szerkesztőségünk összetétele is megváltozott kissé.

 

Reméljük, hogy teljes egészében kielégítőnek találják majd szolgáltatásainkat! Ha esetleg nem, nos panaszleveleiket szeretettel várom:

                                    Arabell deClaire, főszerkesztő

(ma az újság, holnap az egész világ)

Végszó?

Búcsú

Mint bizonyára észrevette a kedves olvasóközönség. A Traktákban nem jelennek meg újabb cikkek, s valószínűleg nem is fognak.

A munka megállt, az újság megdermedt az időben.

Lehet, hogy sokan fájlalják, vagy hiányérzetük támad, vagy már el is felejtették, esetleg fellélegeztek boldogan, hogy végre véget ért egy történtet. Ám akármelyik is az igaz, sajnos valóban ez a helyzet. Találgatni nem érdemes, miért. Mi sem kerülhettük el a sorsunkat, a dac is erodál, minden akarat megroppan egyszer. Az Ötbányáról rendelt nyomdagépek sosem érkeztek meg szerkesztőségünkbe, s most már azt is tudjuk miért. 
Hiányukban még folyhatna újságírás, ám a főszerkesztő, Alexei nélkül nem lenne az igazi. Így azt hiszem itt az ideje, hogy a szerkesztők nevében megköszönjem a sok-sok támogatást, s további jó játékot kívánjak. Ez tehát a végszó, s bár Myrnin Voineor kollegina erősen fogadkozott, hogy kezébe veszi az irányítást… Nos, ezt később majd úgyis megteheti, ha tényleg úgy kívánja, vagy akarja.                                                                                                                                                                             Magam, addig is elfújom a gyertyát.

Nyugodalmas jó éjszakát.

Svetlana

Temetés az Éjtemplomban

Tegnap esti órákban zajlott le a szertartás, amely a megboldogult Calan Invictus herceget végső nyugalomra helyezte. A városháza belső udvarán felállított ravatalnál gyűltek össze a meghívott nemesek s a látogatók, hogy aztán innen egyszerre meginduljon a menet a templom felé. Bár magán a szertartáson nem sok nemes jelent meg, inkább csak a szűk arisztokrata réteg, köztük Marcus Invictus herceg, Smer dy Ria hercegnő s Noah Slashar báró.
Az Éjtemplom komor falai között Kara ben Nemzi nádor mondott beszédet, melyben méltatta főként a város virágzását, az igazságszolgáltatás bevezetését az átgondolt gazdaság, városfejlesztés kialakulását, sőt még a „másik oldalról” is megemlékezett. Végül tisztelegve bocsátották végső nyughelyére az államférfi testét.

” Történelmi kort éltünk és egy történelmi fejezet lezárult. Új aranykor köszöntött Távolrévre és egy új virágkor kezdődjön most. Ha szomorú is a szívünk és hiányzik e két nemes lélek, közöttünk marad a művök, az álmuk, ami továbbél. Egy új, erős és egységes Távolrév. Bennünk és gyermekeikben, akik művöket továbbviszik. „ Kara ben Nemzi

Eme szavakkal zárom én is megemlékezésemet, nyugodalmas túlvilágot kívánva.

M.V.

Gyászhír

calan1.jpgAz elmúlt napokban a Királyi Gárda lovas futárai gyászos hírt vittek Távolrév nevesebb klánjainak, nemesi házainak.

A levelet Kara ben Nemzi herceg, a Nádor írta alá, és Calan Invictus halálhíréről számolt be.

De álljanak itt az ő szavai:

„Mint nádornak és a régenstanács tagjának, nekem jutott a szomorú kötelesség, hogy megrendülten tudassam, az újabb idők egyik legjelentősebb államférfija, Távolrév helytartója, a Constantinus rend alapító lovagja, Alencon hercege, Calan Invictus megtért őseihez.
Bár élete utolsó napjaiban visszavonultságban élt és a helytartóságról is lemondott, mégis úgy illik, hogy méltó búcsút vegyünk tőle. Ravatalozása és temetésére e hét hatodik napján //március 10. szombat// kerül sor.

Déltől a Városházán lesz felravatalozva a dicső emlékű férfi, itt vehetnek tőle búcsút hívei, tisztelői, ellenfelei s minden távolrévi polgár. Este 18 órakor indul a halottas menet az Éjtemplomba, ahol zárt körben az Invictus kriptában helyezik örök nyugalomra Távolrév jelentős egyházainak papjai.”

Fea Invictus után elhunyt hát az Invictus ház egy újabb reménysége, aki feltámaszthatta volna a királyságot Távolrévben. Halála után egy régenstanács vette át a város vezetését mindaddig, amíg utódjául kijelölt örököse el nem éri azt a kort, hogy átvegye a Helytartói hivatalt.

Most ne foglalkozzunk azokkal a hangokkal, amelyek megkérdőjelezik a Helytartói hivatal örökölhetőségét, hanem gyászoljuk ezt a nagyszerű államférfit, aki – bár voltak hibái – hosszú idő óta először viszonylagos stabilitást hozott Távolrév életébe, és összekovácsolta az ott élő klánokat.

« Older entries