A sötételfek tudományos szemmel

november 29 - 7:06 du. (Tudomány és Művészet)

Egyik olvasónk nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy ember létére megpróbált átfogó képet alkotni a sötéltelfekről, erről a mostanában igencsak sok szóbeszéd tárgyát képező különös fajról. A sötételfek köztünk élnek, de sokan nem tudják, hogy pontosan mit is gondoljanak róluk, nem ismerik őket. Talán pont ez az ismeretlenség szüli azt, hogy a sötételfeket mostanában divatos dolog nem szeretni. Persze sok magának való, avagy emberi mércével nézve kegyetlen sötételf kóborol Távolrévben, akik nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy erről a fajról negatív kép alakuljon ki, de talán idővel, ha az ő látványuk sem lesz különösebb a várost lakó emberek tömegei számára, mint egy törpe, vagy egy gnóm, pozitív irányba fog változni mindez. Elsőként a sötételfek története tárul az olvasóink elé Venator de En’Daro tollából, aki további, inkább a jelennel foglalkozó írásokat is ígért.

 

Sötételf kutatásaim
Üdvözlöm a nyájas olvasót!
Hosszú heteket, hónapokat töltöttem könyvtárakban, hogy valami fogalmam legyen a sötételfekről.
Valószínűleg mindenki látott már sötételfet. Ez ma már nem egy nagy dolog. De kik is valójában ők? Elvetemült gyilkosok? Korcs elfek? Ében vadászok? Otthonukat vesztett szerencsétlenek? A kérdés, és ez által a válasz, sokkal összetettebb. Kezdjük a legelején!
Sajnos én sem tudok többet, mint a régi és mai korok bölcsei. Csak a mendemondákra támaszkodhatunk. A mítosz szerint, hajdanán nem léteztek fekete elfek. Az elf egységes és békés faj volt. Ám voltak, akik megelégelték az elfek ájtatos életét. Talán bele akartak szólni az emberi politikába, talán csak nyitni akartak a többi faj felé. Az is lehet, hogy még hagyományőrzőbb életre intették társaikat. Vannak kódexek, melyek szerint egyenes hódítani akartak. Még merészebb állítás, hogy idegengyűlöletükből kifolyólag irtást kívántak indítani a többi faj ellen. A valódi okot nem igazán tudjuk. Az viszont tény, hogy ez az ellentét két elf tábort hozott létre.
Az ellentét mibenlétére vonatkozóan is vannak feltevések. Találtam egy ősi tekercset, amely pusztító háborút ír le. Az egyik lexikon szerint a harc egyetlen éj alatt lezajlott. Ám van írás, mi szerint a probléma a vita szintjén maradt.
Mindenesetre a szakadároknak el kellett hagyniuk a többieket. Ám az, hogy kénytelenek voltak barlangokba menekülni, azokat a forrásokat támasztják alá, mi szerint véres leszámolások, háborús veszteségek érték őket. Ez az esemény durván egybeesik Ötbánya alapításával. Eleinte kimondottan jó viszonyba volt a két nép. Egyes ötbányai törpe vésetek úgy emlegetik az itt élő elfeket, hogy alapítótestvérek. Azt írják, hogy az elfek ügyessége és természetismerete nélkül nem jöhetett volna létre Ötbánya híres-neves szerkezete. De aztán a viszony megromlott.
Több mint valószínű, hogy ez arra vezethető vissza, hogy az elfek „elfeketedtek”. A sötételfek szinte biztosra veszik, hogy ez azért következhetett be, mert a törpék megmérgezték őket, a barlangi élet miatt segítségül kért gombákkal. A kapcsolat elmérgesedett, és kisebb fegyveres összecsapások után a két nép mind szellemileg, mind területileg eltávolodott egymástól. Ez az oka, hogy a törpe vésetek azon darabjait, melyek az érkezett elfeket és sötétbőrű leszármazottaikat dicsérik, leverték a falakról. Csak töredékek maradtak ránk.
Így a sötételf társadalom elzárkózott az elfektől is és a törpéktől is. A fent említett okok miatt jellemük alaposan megváltozott. „Bőrükkel együtt vált sötétté és gonosszá.” – írja egy elf tekercs. Bizalmatlanok és gyanakvóak lettek. Ez olyan szintre fejlődött, hogy már egymástól is rettegniük kellett. Aztán beütött a ménkű!
A barlang, ahol éltek, beszakadt.
De mi is történt azon a bizonyos napon? Azt mondhatom, kutatásaim ezen területe sikereket könyvelhetett el, hisz használható és hiteles információkat találtam egy magas rangú sötételf visszaemlékezéseiben, amihez rendkívül kalandos úton jutottam, Pattagokki gnóm, a bolond Nevesincs törpével egy Haakgor nevű orkok között nevelkedett elffel. Ezt az érdekesnél és furcsább történetet egyszer még megírom. Esküszöm kitérve a kifeszített kígyóbőr alsónadrágok és a három süket róka esetére, mert az valóban izgalmas volt, nem is beszélve a kopár hegyi enyhén felizgult vérfarkas történetéről…
De térjünk vissza Dalhareen-hez. Mert ez volt annak az ékszeres doboznak a neve, amely a sötételfek otthonát adta. A folyamatosan épülő, fejlődő városnak már erős, megkötött politikai szerkezete volt. Bár nem mondható, hogy a sötételf faj befogadó lenne, még saját magukkal szemben sem, amikor egy hatalmas, idegen barlangi elf ház alkut ajánlott fel a város vezetésének, helyet kaptak ebben a barlang. Ám ezzel a hellyel rang nem járt. Azt ki kellett érdemelni. Azért meg kellett harcolni, azért ölni kellett. És Axen cra Shryak-nak ez nem okozott erkölcsi válságot. Hát ölt. Ahhoz, hogy egy ház felemelkedhessen, el kellett pusztítani egy másikat. A Shryak-ok nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint bekerülni a városvezetésbe. Összeesküvést szőttek egy igen befolyásos család ellen. Mivel a leghatalmasabb ház, a Baenre támogatta őket, egyre több és több ház csatlakozott a fondorlathoz… Majd kirobbant a csata! Elf elfnek feszült, kard páncélt talált, és a sötét ajkakat vár édesítette. Újra eluralkodott a káosz és ármány a sötételf társadalomban. Ez, amiben a legjobban érzik magukat… Mert a Felsőbb Hatalmak kegyeltje ebből csak megerősödve kerülhet ki. A gyengébb pedig… a gyengébb senkit sem érdekelnek.
A csatába a fejvadászok mellé katonák csatlakoztak. A várost füst, és vér borította. Eztán érkeztek meg a mágiahasználók, a házak varázslói. A Tralyn Baenre és Xecsq cra Shryak vezette támadó seregek egyre nagyobb fölénybe kerültek. Összeültek a nagyok, a kerekek forogtak, az artériák szakadtak, a koponyák porrá zúzódtak. Csak a legjobbak maradhattak talpon. Majd beszállt az elkeseredett harcba a város főmágusa, a nagyra becsült és rettegett Noel Banre, aki mellesleg annak előtte a Shyrak ház mágusa volt. A mágikus energiák aztán végleg elszabadultak.
A barlang teteje beszakadt. A gleccsertó, mely a város felett helyezkedett el, jéghideg halált hozott több ezer sötételfnek. Egyetlen egyszer fogott össze minden „fekete” elf, hogy megállítsa szerelmetes városa pusztulását. Az elkerülhetetlen pusztulását. Ám a sors így akarta. Az a halál napja volt. A vég manifesztációja. De lehet, hogy nem a sors akarta így?
Erről már nem beszél Rhyanne Siarn feljegyzése. De másokéi igen. Ám ezek már ki tudja, hogy igazak –e. Egyesek szerint maga a Shyrak ház tette, hisz neki ez volt a feladata. Vannak, akik azt írják, hogy az ötbányai törpék ezt a csatát használták fel arra, hogy észrevétlenül omlaszthassák be a sziklákat a város felett. Erről a történetről szól Tömpeujjú Klamu eposza, mely a törpe hősnek Daladriannak állít emléket. De ezt még az Öt Család sem tekintette soha hiteles forrásnak. Más iratok szerint, melyek csupán az ésszerűségre támaszkodnak, azt mondják, hogy a barlang nem bírhatta ki azt a hatalmas mágikus összecsapást, ami benne történt. Azért ebben is van valami. Bizonyos kisebb szekták történetei szerint a Felsőbb Hatalmak, hogy melyik abban különböznek, okozták a katasztrófát. De mindegyik mérvadóbb feljegyzés, kőtábla, tekercs, de még az említett eposz is említ egy kétségtelenül létező embermágust. Az ő szerepe igencsak kérdéses. Személye nyomozásom tárgyát képezi mind a mai napig.
Egy szó, mint száz, a rengeteg áldozatot követelő omlás után Dalhareen lakói szétszéledtek. Így mára kialakult egy szétszórt, magába forduló, összetartó csoportokra bomlott sötételf társadalom. Mely az utóbbi időben kezd újra egységesedni, amely nem mindenkinek jelent megnyugvást és örömöt… De ez következő a történetem…
Búcsúzok a Nyájas Olvasótól. Végső következtetések nem kívánok levonni, hisz nem vagyok én még sem nagy tudós, sem híres bölcs. Munkámat ajánlom azoknak, akik kíváncsiságukat kiterjesztik mindenkire. Ezennel kívánok kalandokban gazdag, kényelmes csatákat minden kalandozónak, és unalmas egysíkú, ám biztonságos gyermekekkel teli életet minden letelepedettnek.

Hódolattal: Venator de En’Daro, egy kardforgató bűvész tudós

//Köszönöm a segítséget az alábbi karakterek usereinek: Quelar d’Siarn, Riek SharTeel, de mindenek előtt Rhyanne Siarn. Folytatást tervezek a sötételfek jelenjéről, úgyhogy mindenkinek nagyon szívesen fogadom a segítségét. Amit kérek vagy karimnak,Vetator deEnDaro(187822) vagy itt jelezni. Remélem tetszett!//